Volt időszak, mikor én is féltem a halált

Csak volt? :3

Amúgy köszi a favot^^

Persze ha szembesülnék a halállal, akkor természetesen félnék x3

Ugy gondolom alapjáraton nem érdemes félni a halált, mikor még nagyban benne vagy az életben. Ráadásul bevallom azért van valami hitem a halálon túl lévő dolgokról, és talán pontosan ez mentesít fel a félelem alól. Lehet, hogy ez a hit bolonddá tesz engem, de inkább legyek bolond minthogy rettegjek egész életemben.

A hit nem bolondság: én irigylem a hívőket. Nekem csak egyszerűen nem megy az, hogy higgyek ;3

Teljesen olyan mint én lefekvés előtt. o.o
Én még most is félek, pedig sok másra is gondolhatnék... De mégis valamiért csak erre tudok gondolni. =/

+phav, ahogy olvastam, egyre inkább lekötött :3 Érdekes a témája, tetszik.

Érdekes novella. Bár nem féltem soha a haláltól, mert talán túl sokszor látogatott felém, mégis megragadott. Érdekes, hogy sokan hogy rettegnek tőle... Lehet mert nem ismerik. Egy biztos: ambivalens jelenség. Egyszerre igazságos és igazságtalan. Nem jó, ha valaki sokat töpreng a mikéntjén, mert közben elfelejti az élet mikéntjét.